Holnap szépen fel kellett öltözni,
Mert a Márta diplomataosztójára megyünk.
Anyu azt mondta,
Ha az ember elvégzi az egyetemet,
kap egy diplomatát,
gondolom azért,
hogy az majd tárgyaljon helyette az állásadókkal,
akik állást biztosítanak.
Bár azt nem értem,
Hogy a Márta miért akar minden áron állni,
Szerintem sokkal jobb ülni a fotelban
de legjobb az ágyban feküdni.

 „Nem válságok vannak, hanem számtalan folyamat zajlik egymás mellett, amelyeknek megvan a maguk emelkedése, ereszkedése, kiszámíthatatlansága és felismerhetősége, azaz mindenfajta tulajdonságai.” Pál Dániel Leventével a Prae táblagépekre és okostelefonokra optimalizált verziójáról Kozák Ignác Tibor beszélgetett.         

Nagyjából tíz ével ezelőtt találkoztam Kisteleki Dóra (grafikus, illusztrátor) munkáival először, egy-egy közös bambizgatás alkalmával. Az alapvető vonások, színek és az álom-szerű atmoszféra már akkor megtalálhatóak voltak a képein, amik azóta szaktudással és egy jóval összetettebb világszemlélettel bővültek ki.

Kedves Barátaim, kedves világ!

Fogadom, hogy mától változtatok az életemen.
Tudom, hogy az út, amin eddig jártam, nem helyes. Eddig is tudtam, hiszen páran próbáltatok figyelmeztetni, de az akarat hiányzott belőlem. Egészen máig.
Este ugyanúgy mentem dolgozni a múzeumba, mint minden este. Megvettem a szokásos kávémat a büfében, hozzá a cukormázas fánkot, és leültem a székembe. 

Kedves Ismeretlenem,
Ma délután az utcánk sarkán elkezdett motyogni valamit egy nagyobb az orra, mint a pénisze- srác a szemeimről. Egek, akkora volt az orra, hogy ijedtemben hazaszaladtam és hogy megnyugodjak, elkezdtem helyrehozni az indulatból elrontott festményemet. Azt hiszem, nem végeztem. És most azt is hiszem, hogy sosem fogok végezni. No nem mintha ne lennék rá képes. Nem. Bizonyára megvan rá bennem a hajlam. Egyszerűen csak a történetek természete hozza ezt magával. Ezt mit? A borzadályos képtelenségét a befejezéseknek.

k. V. Tibor,

Izgatott leszek, fölkapom a fejem,
egy k jó verset olvasok az újságban,
és akkor; há, ez én vagyok, én vagyok a
k nő a bal mutatóujjam, a piheszőreim és
a lumbágóm versbe lettek foglalva.
Nem valami megkapó, de k érzés, a történelem lettem,
de csak én tudom.
ha írna még egyet, december huszonkilencedikén a nyolchuszas IC-n leszek,
teával.
talán szembe.
Té. k. Kriszta

(Újabb reakció Vass Tibor versére a K. jó nő szemszögéből)

Henry faust-i önkeresése izgalmas szellemi és spirituális kalandra hív meg bennünket. Idősödő hősünket kérlelhetetlen elitizmusa, és a társadalomból való szabadulni vágyás, magányos farkas létbe kényszeríti, s kezd elfordulni konformistának hitt "emberi" oldalától, míg bele nem csöppen abba a kalandba, ami feltárja előtte, kettősnek hit személyisége végtelen pluralitását. Ahogy egyre mélyebbre hatolunk, figyelhetjük a realisztikus és szimbolikus terek egymásba csúszását, és a nagy szellemi példaképek vezette belső utazást.

Hová tűnt húsz kiló Csukás István,
egy éve még megvolt, fénykép van róla,
ennyin már érdemes eltöprengeni, hús
a húsomból: mennyországba vagy pokolba?

Mert az is egy nagy kérdés, a legnagyobb:
vajon ment vele arányosan ugyanannyi lélek?
És honnan hiányzik, ha hiányzik,
hogyan mérjem meg, hol van az a mérleg?

Drága Pista bácsi!

Zsömle barna színű kis termetű keverék kutyus vagyok, amolyan háztáji biorisztó. A minap esett meg velem, hogy Kedves Gazdim a tornácon felolvasta nekem a fogyókúrás versét, nevelő célzattal. 

Kedves húsz kilóval könnyebb Csukás István!

Elvesztettem 21évem és mire ezt olvassa még többet talán. Évem, hónapom, hetem, napom, percem és még sorolhatnám. Ők hová lettek? Elvesztek, mint a húsz kiló vagy bennem vannak? Háromszor lecseréltem már minden sejtem, egy év alatt lenő a hajam. Kiseprik egy nagy seprűvel és a kommunális kukába dobják a bőrökkel, körmökkel, kilókkal és csokis papírokkal?

Kirándulni mentünk, iskolás gyerekek, s egy kerítés mögül hatalmas, foltos vizsla mordult-ugatott ránk. Magas, erős drótkerítés volt, teljes biztonságban érezhettük magunkat. Visszaugattunk hát a kutyára, mi is morogtunk, rúgtuk a kerítést. A vizsla ínyét mutatva vicsorgott, őrjöngött, nyála csurgott

Négy szócikkben vonultatja fel a szerző mindazt a tudásanyagot, amit tudni érdemes a földről, vízről, tűzről, levegőről. A nyelv a könyvben olyan, akár Pom Pom, amikor egyujjas kifordított bundakesztyűhöz hasonlít: nem igazán az, aminek látszik. Avíttas, mégis friss, váratlan és remek kompozíció. Meghökkent és felajz, már-már költeni hív, akár bölcsész lányokat a Glamour-napok. 

akkor még sok volt bennem az új, az érdekes.
széthordott mindent a tekinteted.
később már csak azt szeretted bennem,
hogyha éjszaka féltél,
bekapcsolva hagyhattad az arcom.

hideg hálád csak nélkülem lehet kerek,
mint a nyelv hiányát ölelő  füstkarika
egy belső udvarát szorongató bérház
vagy egy étkezőasztalon hagyott
jegygyűrű üres krátere.

"Vajon a villamosban ki érhet el többet egy kényelmes ablakülésnél?"

A divatot és extrémitást kedvelők körében egyre népszerűbb Varga Erika neve és a Romani Design.

Már csak azért is, mert a Romani Design termékei (ruhák, táskák, kiegészítők) amellett, hogy a tervezés és kivitelezés terén is igen magas színvonalat képviselnek, magukon hordozzák a roma kultúra és tradíció védjegyeit. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ezek a produktumok nem pusztán divatcikkek.