KÖLTŐI BODYBUILDING PILISSZENTKERESZTEN

            Rendhagyó hétvége a Kreatív Írás program hallgatóival

            Lehet-e parancsra, afféle gyakorlatképpen verset írni? Némelyek úgy vélik, ez éppúgy nem megy, mint némely sportolónknak kellő mennyiségű vizeletmintát szolgáltatni vezényszóra. Hiszen, mondják, a vers afféle kegyelmi állapot szüleménye, felkentek és kiválasztottak ujjbegyéből pattanik elő csodamódon. Az ihletnek nevezett valami persze kétségkívül létezik, ám csak a dilettáns hiszi róla, hogy az holmi habzó szájú révület. S legfőképpen nem mindegy, milyen állapotban, szellemi-költői erőnlétben, készenlétben találja az illető poétajelöltet. Gottfried Benn azt mondja, „a vers nem születik, hanem csinálják”: vagyis írása nem annyira doppingteszt, mint inkább sportverseny. Nagyon sok múlik a pillanat megfoghatatlan sugallatán, de nem kerülhető meg az erőnlét problémája. Egy reménybeli mai magyar lírikus, vagy akárcsak egy kedvtelésből írogató, igényes bölcsész vagy diákjait képezni kívánó majdani irodalomtanár edzésprogramja is nyilvánvalóan klasszikus és modern gyakorlatokból tevődik össze.

            Karunkon évekig működött Szépírás Műhely, amelynek kitűzött célja nem mutatott túl az önképzőkörök szokványos tevékenységi körén. A diákok elhozták verseiket, amelyeket a szemináriumvezető költő-tanár (Kovács István, Zsávolya Zoltán, majd évekig jómagam) megpróbált szelíd vagy kevésbé szelíd erőszakkal kritizálni. Idén ősztől azonban ez a nagyon is tiszteletre méltó gyakorlat átadta helyét egy sokkal többirányú, dinamikusabb képzési módnak, amely Kreatív Írás program néven talán nem ismeretlen a hallgatók előtt. A komoly elkötelezettséget megkívánó, kétéves ciklus keretében Vörös István, illetve a következő félévtől Oravecz Imre tanár urakkal együtt az írás manuális gyakorlatába, a kortárs magyar és világirodalmi folyamatokhoz való kapcsolódás módozataiba, és egyáltalán, a világra irányuló írói-költői érzékenység kialakításának technikájába kíséreljük meg beavatni a vállalkozókat. Vagyis arra serkenteni mindenkit, ne hallgasson az olykor jó szándékú, ámde reménytelen amatőrizmus szirénhangjainak, s erős kötelekkel kösse magát az irodalmi jelenhez.

            A költészet időigényes foglalatosság. Aki kezdőként nem gyakorol naponta, előbb-utóbb lemarad: pontosan úgy, mint a hangszertanulás esetében. És nem elég a puszta költői játszadozás, az önelégült, csupa nagybetűs ALKOTÁS, állandóan metszeni, nyesegetni, csiszolgatni kell a szövegeket, próbálgatni formákat, maszkokat, eljárásokat, míg a saját hang ki nem alakul. Az egyetemi kurzusokon ilyen elmélyült munkára nincs idő, inkább csak az egyes módszerek megismertetésére, gyors kipróbálására futja. Éppen ezért, a tavalyi kóspallagi versíró túra után most ismét együtt töltöttük a november 5-ével kezdődő hétvégét, ezúttal Pilisszentkereszten. Pompás helyen, erdőszélen laktunk, ragyogó időnk volt, Petőfivel szólva mégis oly „sült bolondok” voltunk, hogy „odabenn a kis szobában kádenciákat faragtunk”. Persze futotta azért reggeli lábadozásra, balkoni füst-eregetésre, sétára, vásárlásra, bográcsos paprikáskrumpli-főzésre, esti kocsmalátogatásra, s még búcsú-ebédre is az Emma névre hallgató vendéglátóipari egységben, melynek falán a kodályi „Csak tiszta forrásból!” jegyében a „Szánt a babám” kezdetű népdal apokrif illusztrációja volt látható. Szemérmes természetem tiltja, hogy ennél többet áruljak el a föstmény témájáról és jellegéről, akinek kíváncsiságát sikerült felcsigázni, jövőre tartson velünk a versíró túrán!

            Ennyit a couleur locale-ról, lássuk most az eredményt. Nem remekművek vagy minden ízükben kidolgozott alkotások ezek, de sikerült, többnyire szellemes rögtönzések. Az ilyen intenzív napi tréningek során nem ritka, hogy a résztvevők némelyike ötletesebb sorokat, képeket, rímeket vet papírra a munka hevében, mint esetleg addigi, rapszodikus versírási gyakorlatában valaha is.

            Az érkezés utáni első szeánsz „verskészlet” létrehozásával kezdődött: André Kertész, a magyar, francia és amerikai fotóművészet nagy alakjának egyik alkotását „térképeztük fel” különböző szempontokból. A párizsi kocsmabelsőt s közeli sikátort egyszerre ábrázoló képen a jelenlévők mindegyike mértani alakzatokat, tapintásokat, lehetséges „hangeffekteket”, ellentéteket és párhuzamokat, illetve a fotón lévő, de nem látható mozzanatokat keresett. Ezen észleletek összességét tekintve készletnek aztán ki-ki létrehozta a maga tíz darab, nyolcas-tízes szótagszámú sorból álló, rímtelen vagy párrímes versét. Egy-két saját sor betoldásáért persze senkinek nem vettük fejét. A kiindulópont azonos, de a szövegek közt nincs két hasonló. Íme néhány hangulatos verzió:

HORVÁTH DÁNIEL ISTVÁN

Kocsmai hangulat

Dohos falú kocsma ölén

egypár nőfaló vénlegény

sötét, penészes sarokban

tologatja a bábukat,

pálcika rőt feje robban,

halk morajba éget lyukat,

a kövön székláb csikordul,

bent falábú bácsi koldul,

vakolat permetez, potyog,

törzskutya békésen morog.

HORVÁTH LÁSZLÓ IMRE

Párizs, 1915

Vakolatlan fal a cégtáblák mögött,

Párizs, ezerkilencszáztizenöt,

sarkon toporog a kocsmazaj,

tizenhét mérföldről ágyúmoraj,

macska eszik nyirkos aszfaltot itt,

mint máshol felhőt birkanyáj.

A Mirabeau-hídról ő idejár,

az ereszcsatorna vigyázzba áll

jöttére, a sakkparti matthoz közel,

a tócsákban lenn béke hever.

IJJAS TAMÁS

***

Opálos kisfröccsben gyöngyök,

pohár talpán négy ujj pöntyög,

hideg padlón meleg tappancs,

öregszik a gumiabroncs.

Lámpa teste csonka gúla,

ajtó fáját szúraj fúrja,

vízfolt alatt úttest görbül,

csapszeg nélkül bringa gördül,

fagyos utcatáblazománc,

készül kutya-macska románc.

NAGY ÁGNES

Záróra előtt

Járdalapok négyzetrácsa,

egy koronás utcatábla,

pedálból kiesik csapszeg,

csigavonal az S íve,

fölszaglik a gumiabroncs,

járdáról görbül a vízfolt,

tócsától nyirkos aszfalton

gyerek-takarta lámpaoszlop,

opálos kisfröccs a kocsmában,

matthoz közelít a sakkjátszma.

            A boltban vásárolt Koronás márkájú kristálycukor (ez itt a reklám helye!) csomagolásán olvasható marketingszöveg is megihlette a társaságot. Bájos és roppant költői látvány, amint a reklámszakemberek misztikus fénybe igyekeznek vonni mindennapjaink pofonegyszerű kellékeit. A borcímkék, használati utasítások legkülönfélébb válfajai mind-mind kitűnő példák erre: megszokott mindennapjainkból kissé mulattató, de némi iróniával, személyességgel lírai erejűvé emelhető észleletek bukkannak elénk váratlanul. A verskiindulópontul szolgáló, szöveg a maga kristályos tisztaságában így hangzik: „A cukor a természet örök körforgásában a talajban lévő tápanyagok felhasználásával, a levegő, víz és napfény hatására keletkezik. Az elraktározott cukor egyszerű eljárással, átalakítás nélkül vonható ki a növényből. Úgy kerül asztalunkra, ahogy a természet előállítja. A cukor természetes tisztaságú anyag, ami az emberi szervezet legfontosabb szénhidrát-forrása. Mértékletes fogyasztása az egészséges táplálkozás velejárója.” Rögvest nekiláttunk, és a költői kelléktár minden látványos eszközét mellőzve, közös erőfeszítéssel hexameterbe gyömöszöltük az első pár mondatot:

Ím a cukor, mely a természetnek örök laborában,

felhasználva talajban lévő tápanyagot mind,

készül víz, levegő, napfény erejével a mélyben.

Egyszerü eljárással, s átalakítás nélkül

nyerjük a cukrot a raktárként is funkcionáló,

            büszke növényből.

            Később még egyszer visszatértünk az örökzöld (örökfehér, örök hó, stb.) témára, és a kiinduló szövegből haikukat, avagy Kányádi Sándor kategóriáját használva „körömverset”, másvalaki népieschebb kifejezésével élve „cseprintést” gyártottunk. A tömör japán forma így a leghasznosabb gyakorlat. Ha ugyanis egy apró pillanatot, mozzanatot, képet nagyítunk haikuvá, általában híg és elmaszatolt lesz a végeredmény, amennyiben viszont nagyobb korpuszt vagyunk kénytelenek a cseppnyi formába tömöríteni, jó esély van rá, hogy igazi sűrítményt kapunk, kevésbé mérgezőt, de éppoly intenzívet, mint az Erős Pista. Még egy megkötést tettem, a társaság legnagyobb méltatlankodására: nevezetesen hogy a „cukor” szó a versben nem szerepelhet. Meg is kaptam érte a magamét:

KÜRTHY ANDRÁS

Cukorcenzor

Izérépa most,

mert cukrot nem írhatok;

Lackfi-cenzúra.

            No de lássuk az érdemi példákat:

FINY ALEXANDRA

Kis fogyasztása

egészséges, de nem a

nagy fogyózáshoz.

*

Kristálycukorhegy

süllyeszti álmában a

cukorbeteget.

HORVÁTH LÁSZLÓ IMRE

Két klasszikus

„Sweet for the sweet” -szól

Shakespeare koronása, szebb

beszéd cukrunké!

IJJAS TAMÁS

Barkochba

Részben, ugye, víz,

napfény is, meg levegő.

Mi a fene ez?

*

A szénhidrátok

kristályrácsain mászok

végzetem felé.

KÜRTHY ANDRÁS

Cukor 1

Fényben csillanó

természetes varázs; ki

nádból vonódik.

Cukor 2

Édes élvezet,

mértékkel fogyasztása

majdnem egészség.

NAGY ÁGNES

Örök körforgás

a tápanyagok útja

dús asztalodig.

*

Négy alapelem

érlelte édes fűszer

asztalod éke.

HORVÁTH DÁNIEL ISTVÁN

Répát gyilkolnak

kenetteljes pofával,

ez a tiszta forrás?

*

Névtelen növény,

ártatlan, csöpp vértanú,

édes még az íz?

            A környezet ihlető hatását bizonyítandó, egy felbontott konzervdobozka bébirépa emlékét őrzendő a szabadon választott témában költött haikuk közül is hadd álljon itt a legjobb:

NAGY ÁGNES

Kiegészítés a növényi jogok nyilatkozatához

Mélytányérunkban,

mint meggyilkolt csecsemők:

a bébirépák.

            Az alkalmi verselés örök slágere az angol eredetű limerick, magyarosan limerik, avagy, az Európa kiadónál megjelent, Várady Szabolcs szerkesztette gyűjtemény címére utalva a „magyar badar”. Kiindulópontként valamely kacifántos hangzású tulajdonnév szolgál, s a műfajtól korántsem idegen tőle a helynévcsúfolók rivalizáló szelleme... Afféle kocsmai rögtönzés ez, három hasonrímű hosszú sora, s a csattanót előkészítő két kurtábbacska csábít a léhaságra, a kín-, a kancsal és kecskerímek használatára, az aforisztikus megfogalmazásra, a szellemeskedésre és a pajzánságra. Mindehhez képest mondhatni már-már tizennyolc éven aluliaknak is javasolhatóan illedelmesre sikeredett a felhozatal.

BOTTLIK VIRÁG

Debrecen

Él egy úr, lakhelye Debrecen,

mindig, ha új nőre szert teszen,

            vásárol kabátot,

            új öltönyt, nadrágot,

éjfélre mégiscsak meztelen.

Bali

Él egy úr, lakhelye Bali,

lökött volt mindig a pali,

            ehet ott akárki,

            hogyha van szalámi,

kell neki mindig egy hari.

HORVÁTH DÁNIEL ISTVÁN

Massachusetts

Van egy úr, lakhelye Massachusetts,

háza előtt síkos az úttest,

            ezért hát kiírta

            egy nagy ív papírra:

Vigyázz Vándor! Innen messze csúszhatsz!

Monostorapáti

Volt egy úr, lakhelye Monostorapáti,

kertjében egyszer egy csőbombát kapált ki,

            hóna alá vette,

            kutya teremtette!

azóta nincs kinek szalonnát abálni.

HÍDVÉGI ANNA

Lackfi

Élt egy vitéz, neve Lackfi,

így szólt egyszer: csótány, mars ki!

            Futott is el a kis bogár,

            háta mögött villant mozsár:

„Ez a konyha nem jó --lakni...

IJJAS TAMÁS

Arizona

Van egy hely a tengeren túl, Arizona,

nem lakják nők, kimondottan palizóna.

            Testvérek az egy hitben.

            Minek ide szebbik nem?

Együtt gyúrnak korsó sörrel hasizomra.

            Stílszerűen így folytatnám ezután: élt egy úr, neve Christian Morgenstern. Költő volt, számos megkerülhetetlen irodalmi csíny elkövetője. Úgy feszegette a líra határait, hogy mindeközben megmaradt szórakoztató, esendő, gyermekien naiv lírikusnak. Talán legismertebb bravúrstiklije benne van minden gimnáziumi tankönyvben, s magyar fordításban a következőképpen „hangzik:

Hal éji éneke

-

uu

---

uuuu

---

uuuu

---

uuuu

---

uuuu

---

uu

-

            Az ötlet zseniális, nemkülönben a kivitelezés, és persze mindez egyszeri gesztus, meg nem ismételhető. Parti Nagy Lajos egy ötlete viszont mégis „kimozdította” holtpontjáról ezt a kikezdhetetlen művet, s visszaadta az irodalom gyakorlóinak. Morgenstern-hommage-ában Parti megírja a hal énekét, mégpedig az eredetileg megajánlott időmértékben, igen szellemesen. Hadd idézzünk egyetlen szakaszt:

ó

puha

félholdnál

öleli az

árnyékát

tovasuta

lakkbőrönd

utazik a

szív mélyén

teli teli

ikrával

puha

ó

A módszer persze, akárcsak Morgensterné, érvényesen többé nem másolható, az edzésmunkát viszont kiválóan segíti, amint azt a mellékelt ábra is mutatja.

BOTTLIK VIRÁG

Á,

nagy a

száj és tát,

ha a fara

andalgó,

meg a csuda

szépen jő,

akarata

gyengül már,

hamar

á.

HORVÁTH DÁNIEL ISTVÁN

Pá,

pici

édeske,

kipi-kopi,

kopjál le,

ciki-cuki

seggecskéd

valahova

vidd arrébb,

pici,

pá.

HORVÁTH LÁSZLÓ IMRE

Van

aki

agyrémét

epeszerü

nagymérgét

ide szedi

gyöngyszókkal

ha kap eszi

tálentum

oda

van.

IJJAS TAMÁS

Sört

ide

hozzátok

nosza-nosza

korsóban

boszanova

léptekkel

a hadova

nem kell már

csak a

sör.