Amint a cím is mutatja, ez az est-beszámoló mind témájában, mind koncepciójában kissé különbözik az eddigiektől. Sokat gondolkoztam a megfelelő témán, széltében-hosszában bejártam az internetet, és csak nem sikerült ráakadni arra a bizonyos cikkelyre valamely programajánlóban, ami érdekesnek is tűnik, és a naptáramba is befér. Hát igen, néha az van a legrosszabb hatással az ember kultúrális életére, ha egy egyetem mellé költözik.
Sokan, sőt rengetegen voltunk. Földön ülve, fal mellett állva, ha lenne csillár, azon lógva, de végül mindenki elhelyezkedett. „Mint a tűzhelyen fortyogó ebéd illata, éppen csak ingerel, felébreszti az étvágyunkat egy közelgő bemutató nyílt próbája…” Ezzel a hasonlattal tette érzékletessé az előadás rendezője, Máté Gábor, hogy mit is fogunk tapasztalni, átélni szombat délelőtt a Kamrában, és valójában miről szól egy nyílt próba.
Nem tudok semmit az ausztrál irodalomról. Azért merem ezt bevallani, mert szerintem más is így van ezzel, hiszen igen kevés lehetőségünk nyílik a tájékozódásra. Ezt orvosolandó mentem el a Massolit angol könyvesboltba Imreh András magyar és Jennifer Harrison ausztrál költők közös felolvasására. Mivel igen nagy csúszással indultunk, már az est megkezdése előtt, a könyvekben lapozgatva rendkívül izgalmas információk birtokába jutottam. Megtudtam, mit evett egy jó étvágyú zsidó család a 19.
A harmadik születésnapját családiasan megülő Slam Poetry valószínűleg nem mindenkinek ismerős, így az alkalom bemutatása előtt néhány mondatban ismertetem a rendezvénysorozatot. Egyfelől a slam poetry egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben hatásos. Másfelől a Slam Poetry (így, nagybetűkkel) alulról szerveződő közösség, egy költői est-sorozat a névadó stílus jegyében. A szervezők meghatározását összefoglalva; a slam nem versfelolvasás, többnyire fejből, színpadi elemekkel tarkítva mondják a szöveget.